Az újoncozásnak két főbb formája volt: az önkéntes toborzás és a kötelező sorozás. A toborzás ugyan önkéntes alapon zajlott, de nemcsak toborzódalokkal lelkesítették a kiszemelt fiatalokat, hanem általában le is itatták őket. A sorozás kötelező jellegű volt, bár nem személyre szóló, hanem egy adott településnek kellett meghatározott számú katonát kiállítania. A kiválasztáshoz gyakran sorsot húztak, de volt lehetőség arra is, hogy a gazdagabbak helyettest állítsanak maguk helyett, ami viszont nem volt olcsó. Ha viszont valakinek több haragosa is volt a közösségben, akkor jó eséllyel pályázott golyófogónak. A sorozásnál az egészségügyi alkalmasságon túl szempont volt, hogy valaki nős vagy nőtlen, családfenntartó-e, egyedüli fiúgyermek-e. Az 1848. március 15-én – immár cenzúrázatlanul – kinyomtatott 12 pont egyike „nemzeti őrsereget” követelt Magyarországnak. A nemzetőri szolgálatot kezdetben minden 20 és 50 év közötti, választójoggal, vagyis stabil egzisztenciával bíró férfira kiterjesztették. A vagyoni cenzusra részben a felszereléshiány miatt volt szükség (a katona fizette a saját felszerelését), részben politikai oka volt (megbízható polgárokat akartak). A kedvezőtlen harctéri tapasztalatok miatt azonban augusztusban önkéntessé tették a részvételt a megújított nemzetőrségben és eltörölték a cenzust. A nemzetőrökhöz hasonlóan szintén irreguláris erőnek számító, de velük ellentétben képzetlen önkéntesek voltak a népfölkelők. A reguláris honvédséget kezdetben a császári-királyi hadseregből átálltak alkották, szeptembertől viszont sorozással töltötték fel azt a 200 ezer újoncból álló létszámot, amit Kossuth 1848. július 11-én szavaztatott meg a népképviseleti országgyűléssel. Erre azért volt szükség, mert Kossuth alföldi toborzó körútja ellenére sem jelentkezett ennyi önkéntes. Ez később is így maradt: a szabadságharc hadserege mindvégig emberhiánnyal küzdött. A forradalmi hadsereghez csatlakozók 80-85%-a a parasztságból került ki. A legtöbben a nincstelen zsellérek és cselédek közül álltak katonának. A városokból az alsóbb néposztályok fiatalabb tagjai (pl. mészáros legények, kőműves legények, kovács legények, asztalos segédek stb.) szintén nagy számban jelentkeztek, de nem kevés mesterember is részt kívánt venni a szabadságért folytatott harcban. Az értelmiségiek aránya jóval kisebb volt: a jurátus (joghallgató) ifjúság képviselői, ügyvédek, papnövendékek. A katonákat vezető tiszti állomány a vagyonos és nagybirtokos osztályból került ki. Az alacsonyabb társadalmi osztályból származók általában altiszti (káplár, őrmester) rangig vitték.
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these cookies, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may have an effect on your browsing experience.
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. This category only includes cookies that ensures basic functionalities and security features of the website. These cookies do not store any personal information.
Any cookies that may not be particularly necessary for the website to function and is used specifically to collect user personal data via analytics, ads, other embedded contents are termed as non-necessary cookies. It is mandatory to procure user consent prior to running these cookies on your website.