Katonai pályára lépett, 1838-tól huszárkapitány, 1839 és 1846 között a magyar nemesi testőrség oktatója. 1848 tavaszán huszárőrnagyként szolgált Galíciában, nyáron azonban visszavezényelték Magyarországra. Részt vett a pákozdi és a schwechati csatában. Előbbi után ezredessé, utóbbit követően vezérőrnaggyá nevezték ki. Ő lett a honvédsereg újoncozási és pótlovazási felelőse. 1849 januárjában rövid időre az ország székhelyévé váló Debrecen katonai parancsnokává nevezték ki. A tavaszi hadjárat után, 1849 májusában ideiglenesen a hadügyminiszteri feladatokat is ellátta. 1849. július 30-án az országban tomboló kolerajárvány áldozata lett, így ő az egyetlen honvédtábornok, aki nem érte meg a szabadságharc bukását. Feltételezhető, hogyha megérte volna, akkor ő lehetett volna a 14. aradi vértanú október 6-án. Sírjánál Kossuth Lajos mondott búcsúbeszédet.
