Perczel Mór

(1811–1899)

Honvéd vezérőrnagy

Bonyhádon született nemesi családban. Nevelője Vörösmarty Mihály volt. 15 évesen katonai pályára lépett, de négy évvel később eltávolították a hadseregből, mert a lengyel felkelés idején mozgalmat indított a lengyel felkelők megsegítésére. Ezután politizálni kezdett, s a rendi országgyűlés tagja lett, ahol széles műveltségével és bátor szónoklataival hívta fel magára a figyelmet. 1844-ben megházasodott, s 14 gyermeke született. 1848-ra a reformerek egyik vezetője lett, áprilistól a Batthyány-kormány belügyminisztériumában tanácsos, illetve Buda képviselője az országgyűlésben. Szeptember 16-ától a Bécsben toborzott önkéntesekből álló Zrínyi-szabadcsapat parancsnoka. A szeptember 29-i pákozdi csatában a Velencei-tó déli oldalán biztosította, hogy ne lehessen hátba támadni a magyar haderőt. Október 7-én pedig Ozoránál aratott győzelmet a Jelačićot támogató horvát segédcsapatok felett, amiért vezérőrnaggyá nevezték ki. Ő volt a szabadságharc egyetlen olyan honvédtábornoka, aki hadvezéri kinevezése előtt nem volt hivatásos katonatiszt, mivel 1830-ban még a tiszti kinevezése előtt távolították el a hadseregből. 1848. december 30-án Mórnál vereséget szenvedett az előrenyomuló császári csapatoktól, majd Pest-Buda feladása után a Pest-Debrecen út védelmével bízták meg. 1849 januárjában elfoglalta Szolnokot és Ceglédet, ezt követően azonban a felsőbb hadvezetés a további támadástól eltiltotta. 1849 tavaszán a Délvidéken ért el sikereket, Bem tábornokkal együtt visszafoglalta a Temesközt, június elején azonban elveszítette Bácska egy részét. Júliusban keményen bírálta Kossuthot és a felső hadvezetést, ezért felmentették parancsnoki beosztásából. Ezt követően önkéntesként harcolt az augusztusi ütközetekben. A világosi fegyverletétel után Törökországba, majd 1852-ben Angliába emigrált. 1851-ben távollétében halálra ítélték Magyarországon, s csak az 1867-es közkegyelem után térhetett vissza hazájába. Ekkor Kossuth-ellenessége miatt a kiegyezéspárti Deák Ferenc híve lett és országgyűlési képviselővé választották, a két évvel későbbi választáson azonban már nem indult. Visszavonult bonyhádi családi birtokára, megírta emlékiratait, s még részt vett az 1848-as forradalom 50. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségeken.