Móga János

(1784–1861)

Honvéd altábornagy és hadsereg főparancsnok

Nemesi származású és katolikus, egyes feltételezések szerint román eredetű családban született. Részt vett a napóleoni háborúkban, 1809-ben súlyosan megsebesült a wagrami csatában, ezért 1810- ben nyugállományba helyezték. 1813-ban azonban visszatért a hadseregbe. 1842-ben vezérőrnaggyá, 1848 nyarán altábornaggyá nevezték ki. Az 1848. szeptember 29-i pákozdi csatában a magyar hadsereg fővezére. A visszavonuló Jelačićot a magyar-osztrák határig üldözte, de a határt ekkor nem lépte át. Ezt csak Kossuth rábeszélésére tette meg október 30-án, ekkor azonban Schwechatnál vereséget szenvedett. Ezt követően november 1-én lemondott és visszavonult, a szabadságharcban ezt követően nem vett részt. 1849. január 5-én tartóztatták le a Budát elfoglaló császári csapatok. Tevékenységéért öt év várfogságra ítélték, amit Olmützben töltött le. Szabadulása után visszavonultan élt veje, Lázár György gróf birtokán, aki Mógához hasonlóan honvéd tábornok volt, Windisch-Grätz 1848 decemberi előretörése idején azonban ő is visszavonult és feladta magát a császári csapatoknál. Lázárt 10 év kufsteini várbörtönre ítélték, de 1850 augusztusában kegyelemből szabadult, s visszavonultan gazdálkodott családi birtokán, ahová később apósát is befogadta. Mindketten 1861-ben haltak meg: Lázár György áprilisban, míg apósa, Móga János novemberben.