Klapka György

(1820–1892)

Honvéd vezérőrnagy, helyettes hadügyminiszter, hadseregparancsnok

Cseh-morva eredetű, német anyanyelvű katonacsaládba született. Nagyapja II. József idején települt Magyarországra, s szerzett nemességet, apja Temesvár polgármestere volt a reformkorban. Anyja korai halála miatt nagybátyja családjában nevelkedett. Iskoláit Temesváron, Kecskeméten, majd Szegeden végezte, s 18 évesen ő is a katonai pályát választotta. Előbb a császári és királyi bombászkarnál, majd a magyar nemesi testőrségben szolgált. 1848-ban századosi rangban került a honvédséghez, majd szeptember 26-tól a komáromi vár erődítési és tüzérségi parancsnoka, amiért őrnaggyá léptették elő. 1848 végén a bánsági hadtest táborkari főnöke. 1849 januárjában a korábban vereséget szenvedett felső-tiszai hadtest parancsnokává nevezték ki. A hónap végére újjászervezte csapatait, s több ütközetben is legyőzte Schlik tábornok hadtestét. 1849 márciusában vezérőrnaggyá és a fősereg ideiglenes táborkari főnökévé nevezték ki. Az ő haditerve alapján zajlott a tavaszi hadjárat első szakasza, melyben ő is részt vett hadtestével. Jelentős szerepe volt az április 19-i nagysallói győzelemben, valamint Komárom erődjének felmentésében. Ezután, Görgei hadügyminisztersége idején rövid ideig a miniszter helyettese, s emellett országgyűlési képviselővé is megválasztották. 1849. május 21-én a komáromi erőd parancsnokává nevezték ki. Részt vett a Vág-menti és a Komárom környéki harcokban. Legjelentősebb sikerét 1849. augusztus 3-án, a komáromi kitöréssel aratta, amelynek során szétverte az erődöt övező ostromzárat. Görgei fegyverletétele után visszahúzódott a komáromi várba, melyet másfél hónappal később csak azután adott fel, hogy Haynau garantálta a vár védőinek szabad elvonulását és későbbi büntetlenségét. Klapka emigrált, s 1855-ben svájci állampolgárságot kapott, 1856-ban pedig a svájci nemzetgyűlés tagja lett. Emellett tevékenyen részt vett az emigrációban élő magyarok szervezeteiben, Kossuth Lajossal és Teleki Lászlóval megalakították a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, melynek egyfajta emigráns magyar kormány szerepét szánták. 1859-ben, amikor az Itáliát egyesíteni szándékozó Szárd-Piemonti Királyság és Franciaország háborúzott az Osztrák Császársággal, Klapka az itáliai területeken magyar légiót szervezett. A Klapka-légió azonban sem ekkor, sem az 1866-os porosz-osztrák háború idején nem tudott bekapcsolódni az eseményekbe, és kirobbantani egy magyar függetlenségi harcot. Klapka emigrációja idején feleségül vette egy Brüsszelben élő angol nagykereskedő lányát. Az 1867-es kiegyezés után a család visszaköltözött Magyarországra, de Ferenc József megtiltotta, hogy Klapka katonai szolgálatba lépjen. 1868-ban a honvédegyletek elnökévé választották, egyik újjáalapítója a magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves nagypáholynak, valamint Temesvár országgyűlési képviselője lett.