Julius von Haynau báró
(1786–1853)
Császári-királyi táborszernagy és hadsereg főparancsnok
Julius von Haynau báró I. Vilmos, későbbi hesseni választófejedelem házasságon kívül született, de apja által törvényesnek elismert és bárói címmel felruházott fia volt. Katonai pályára lépett, s 15 éves korától a Habsburg császári hadseregben szolgált. 1808-ban megnősült, egy évvel később megszületett egyetlen leánygyermeke. Haynau részt vett a napóleoni háborúkban, s közismert volt a forradalmárok iránti gyűlölete és kegyetlensége. 1848-ban a temesvári helyőrségnél szolgált, de a Batthyány-kormány elleni megnyilatkozásai miatt áthelyezték Itáliába. Itt erős kézzel fojtotta el Brescia város Habsburg-ellenes függetlenségi mozgalmát. Elhíresült eset volt, hogy miután kórházban fekvő katonáit megölték, a gyilkosokat és segítőiket kivégeztette, a gyilkosokkal együttműködő ápolónőket pedig nyilvánosan megvesszőztette. 
Ezen eset nyomán nevezték el „bresciai hiénának” a forradalmárokkal szimpatizáló sajtóban. Hírnevének köszönhetően az itáliai függetlenségi mozgalmak leverése után rábízták a magyar szabadságharc leverését. 1849. május 30-án nevezték ki az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokának. Ekkorra az orosz hadsereggel megtámogatott osztrák haderő fölénybe került a magyar honvédséggel szemben, s 1849 nyarán sorra nyerték az ütközeteket az egyre gyengülő magyar csapatok ellen, amelyeket egyre kisebb területre szorítottak vissza. Végül a magyar seregeket vezető Görgei úgy döntött, hogy nem folytatja a kilátástalan küzdelmet a túlerővel szemben, s 1849. augusztus 13-án a Világos melletti Szőlősnél az orosz hadsereg előtt tette le a fegyvert annak jeleként, hogy nem az osztrákok győzték le a magyar honvédséget. A fegyverletétel után Haynau kemény kézzel fogott a forradalmárok megbüntetéséhez. 1849. október 6-án, vagyis az októberi bécsi forradalom évfordulóján kivégeztette Batthyány Lajos miniszterelnököt Pesten, valamint Aradon a szabadságharc 13 katonai vezetőjét. A magyar szabadságharc miatt összesen (vagyis Windisch-Grätz, Welden és Haynau főparancsnoksága idején együttesen) mintegy 150 főt végeztek ki és legalább 550 honvéd katonatisztet börtönöztek be hosszabb-rövidebb időre. A rendteremtés részeként Haynau fejezte be az időközben megsérült és félbehagyott Lánchíd építését is, így ő avathatta azt fel 1849. november 20-án. Az év végén Haynau és az orosz hadsereget vezető Paszkevics gróf megkapta Pest város díszpolgári címét. Ferenc József császár 1850. július 8-án váltotta le Haynaut Magyarország éléről. Joseph Radetzky rangidős császári tábornagy, Haynau korábbi parancsnoka így nyilatkozott róla: „Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni.” Szolgálatai jutalmaként Haynau jelentős pénzösszeget kapott, melyből Magyarországon vásárolt magának földbirtokot. Itt élte le élete hátralévő éveit. Külföldi útjain (Londonban, Párizsban, Brüsszelben) rendőri védelmet kellett neki biztosítani, Berlinben azonban megünnepelték, Bécs városa pedig díszpolgárrá választotta. 1853. március 14-én Bécsben halt meg agyvérzésben, amikor barátaival épp a forradalmak leverését ünnepelte.
Ezen eset nyomán nevezték el „bresciai hiénának” a forradalmárokkal szimpatizáló sajtóban. Hírnevének köszönhetően az itáliai függetlenségi mozgalmak leverése után rábízták a magyar szabadságharc leverését. 1849. május 30-án nevezték ki az Itálián kívüli császári haderők főparancsnokának. Ekkorra az orosz hadsereggel megtámogatott osztrák haderő fölénybe került a magyar honvédséggel szemben, s 1849 nyarán sorra nyerték az ütközeteket az egyre gyengülő magyar csapatok ellen, amelyeket egyre kisebb területre szorítottak vissza. Végül a magyar seregeket vezető Görgei úgy döntött, hogy nem folytatja a kilátástalan küzdelmet a túlerővel szemben, s 1849. augusztus 13-án a Világos melletti Szőlősnél az orosz hadsereg előtt tette le a fegyvert annak jeleként, hogy nem az osztrákok győzték le a magyar honvédséget. A fegyverletétel után Haynau kemény kézzel fogott a forradalmárok megbüntetéséhez. 1849. október 6-án, vagyis az októberi bécsi forradalom évfordulóján kivégeztette Batthyány Lajos miniszterelnököt Pesten, valamint Aradon a szabadságharc 13 katonai vezetőjét. A magyar szabadságharc miatt összesen (vagyis Windisch-Grätz, Welden és Haynau főparancsnoksága idején együttesen) mintegy 150 főt végeztek ki és legalább 550 honvéd katonatisztet börtönöztek be hosszabb-rövidebb időre. A rendteremtés részeként Haynau fejezte be az időközben megsérült és félbehagyott Lánchíd építését is, így ő avathatta azt fel 1849. november 20-án. Az év végén Haynau és az orosz hadsereget vezető Paszkevics gróf megkapta Pest város díszpolgári címét. Ferenc József császár 1850. július 8-án váltotta le Haynaut Magyarország éléről. Joseph Radetzky rangidős császári tábornagy, Haynau korábbi parancsnoka így nyilatkozott róla: „Haynau olyan, mint egy borotva: mihelyt elvégezte dolgát, tokba kell tenni.” Szolgálatai jutalmaként Haynau jelentős pénzösszeget kapott, melyből Magyarországon vásárolt magának földbirtokot. Itt élte le élete hátralévő éveit. Külföldi útjain (Londonban, Párizsban, Brüsszelben) rendőri védelmet kellett neki biztosítani, Berlinben azonban megünnepelték, Bécs városa pedig díszpolgárrá választotta. 1853. március 14-én Bécsben halt meg agyvérzésben, amikor barátaival épp a forradalmak leverését ünnepelte.