Ivan Fjodorovics Paszkevics-Erivanszkij gróf

(1782–1856)

Cári tábornagy és hadsereg főparancsnok

Ukrajnai kozák nemesi családból származott. Katonai pályára lépett, ahol gyorsan haladt előre. Részt vett a napóleoni háborúk jelentős csatáiban: harcolt Austerlitznél, Borogyinónál és Lipcsénél. Előbb vezérőrnaggyá, majd altábornaggyá nevezték ki. 1827-ben Perzsiába küldték, ahol Jereván elfoglalásáért orosz grófi címet kapott. A török-orosz háborúban tábornaggyá nevezték ki. 1831-ben őt bízták meg a lengyel szabadságharc leverésével, ami után Lengyelország helytartója lett. Paszkevics baráti viszonyban volt I. Miklós cárral, aki politikai kérdésekben is kikérte a véleményét. Miután 1849. május 21-én Varsóban találkozott Ferenc József császár és I. Miklós cár, ahol megállapodtak az orosz segítségnyújtásról, Paszkevics lett a Magyarországra küldött mintegy 200 ezer fős orosz haderő főparancsnoka. Az osztrák és orosz sereg közti bizalmatlanság, valamint a kolera miatt elhúzódott az orosz előretörés, azonban a két sereg együttesen jelentős fölényben volt a szétesőben lévő és utánpótlási nehézségekkel is küzdő magyar honvédséggel szemben. A magyar szabadságharc bukása után Paszkevics – Haynauval együtt – Pest város díszpolgára lett. 1854-ben a krími háborúban megsebesült, s nyugdíjazását kérte. Élete utolsó éveit Varsóban töltötte.