Guyon-Debaufre Richárd esquire

(1813–1856)

Honvéd vezérőrnagy és hadsereg főparancsnok

Angliában született francia eredetű arisztokrata családban. (Az esquire az egyik legalacsonyabb nemesi rang Angliában, ami a rangsorban a lovag alatt és a gentleman felett helyezkedett el.) Katonai pályára lépett, majd az alkotmánypárti oldalon harcolt a portugál polgárháborúban. Ezután huszárhadnagyként szolgált a Habsburg Monarchia hadseregében. A magyar nemesi testőrség vezetőjének, Splény Ignác bárónak a lányát vette feleségül. Apósa 1840-ben bekövetkezett halála után kilépett a hadseregből, hogy átvegye a családi birtok igazgatását. 1848-ban tért vissza a szerveződő honvédseregbe. Kitüntette magát a pákozdi csatában, majd az 1848. október 30-i schwechati csatában egyedül az ő egysége ért el katonai sikert, amiért ezredessé léptették elő. 1849 telén részt vett a Görgei vezette felvidéki hadjáratban. Itt aratta legemlékezetesebb katonai sikerét, amikor 1849. február 5-én áttört a Branyiszkói-hágón. Katonáit a csata előtt azzal buzdította, hogy „Ha előre mentek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek.” 1849. március 15-én vezérőrnaggyá és Komárom erődjének parancsnokává nevezték ki. A fősereg oldalán részt vett a tavaszi hadjáratban, kitüntette magát a nagysallói ütközetben.  Erélyes és hirtelen természete, valamint vakmerő és jelentős veszteségeket is vállaló katonai döntései miatt többször konfliktusba került Görgeivel és más katonai vezetőkkel. Az augusztus 9-i temesvári csatát követően, Bem tábornok sebesülése miatt rövid időre Guyon lett a magyar sereg főparancsnoka. Kossuth 1849 októberében – utólagosan – altábornaggyá nevezte ki. A szabadságharc bukása után Törökországba menekült, ahol Hurszid pasa néven a török hadsereg tábornoka lett. 1853-54-ben török oldalon vett részt a krími háborúban. 1856-ban Isztambulban bekövetkezett halálát valószínűleg romlott étel okozta.