Gábor Áron

(1814–1849)

Tüzér őrnagy

Székely határőr családba született, s ő is katona lett. Pattantyús, tüzérségi kiképzést kapott Gyulafehérváron, Pesten és Bécsben. Katonai karrierlehetőség híján azonban 1845-ben leszerelt, és kisbirtokos gazdálkodó lett. Újító szellemű, találékony ember volt, aki asztalosmesterként is dolgozott, épületeket és malmot tervezett, s egy aratógépet is készített. Felesége moldvai születésű, valószínűleg csángó volt, aki a szabadságharcban hadsegédként dolgozott férje mellett, noha 1849 áprilisában fiuk született, akit ugyancsak Áronnak kereszteltek. Első, még vasból készült ágyúit 1848 novemberében öntötte Sepsiszentgyörgynek, ahol ezután elhatározták a fegyveres önvédelmet, s Gábor Áront újabb ágyúk öntésével és a tüzérség kiképzésével bízták meg. Ugyanitt öntött újabb ágyúi már harangok beolvasztásából nyert bronzból készültek. Később Kézdivásárhelyen folytatták a bronzágyúk öntését. A szabadságharc alatt Gábor Áron összesen mintegy 70 ágyút készített, s tüzértisztként vett részt a harcokban. Miután Bem kitartásra buzdította a székelyeket, Gábor Áront tüzér őrnaggyá nevezték ki, s a tavaszi hadjárat sikerei nyomán megerősödött magyar kormány is támogatta a kézdivásárhelyi fegyvergyártást, ahol 1849 júniusában az ágyúk mellett már röppentyűket (a korabeli rakétákat) is készítettek. A Háromszékre támadó osztrák és orosz erők június végén feldúlták a kézdivásárhelyi fegyvergyárat, s bár július 2-án sikeresen szorította vissza őket a székely haderő, Gábor Áron meghalt az ütközetben. Ágyúlövés oltotta ki az életét.