Balti német családba született. 1799-től teljesített katonai szolgálatot az orosz cári hadseregben. Részt vett a napóleoni háborúkban, illetve a finn területekért vívott svéd-orosz háborúban 1808-1809-ben, majd az 1828-29-es orosz-török háborúban, valamint 1830-31-ben a lengyel felkelés leverésében. 1847-ben grófi rangot kapott a cártól. 1849 nyarán a Magyarországra bevonuló cári hadsereg egyik hadtestének parancsnoka lett. Július 15-17-én részt vett a váci csatában, majd az augusztus 2-i debreceni ütközetben. Augusztus 13-án a Világos melletti Szőlősnél az ő serege előtt tette le a fegyvert Görgei Artúr. A magyar szabadságharc leverése után Lengyelországba vezényelték, ahol 1853-ban Lengyelország kormányzó-helyettese, 1854-ben Varsó katonai főkormányzó-helyettese lett.
