Éhínség és takarmányhiány
Az élelmiszerhiányról főleg a nagyvárosok (Debrecen és Szeged) panaszkodtak 1849-ben, de Perczel Mór már 1848-ban említette, hogy a horvátok magyarellenes aktivitása alábbhagyott az élelmiszerhiány miatt. 
Ennek hátteréhez érdemes tudni, hogy az 1846-os és 1847-es évek termése katasztrofális volt egész Európában – gondoljunk csak az ír burgonyavészre, illetve a galíciai parasztlázadásra! Ugyan 1848-ban jobbak voltak az időjárási körülmények, de a korábbi évek ínsége miatt nagy tartalékot ekkor sem lehetett felhalmozni. Egy fogságba esett honvéd 1849. februári vallomásában arra a kérdésre, hogy „Milyen módon és hogy van ellátva a hadsereg pénzzel és kenyérrel?” ezt válaszolta: „Az ember naponta 8 krajcárt kap, de ezt 10 forintos bankjegyben adják, melyet nagyon nehéz felváltani, így sok illető zsold nélkül marad, a kenyeret ellenben a helységek szolgáltatják ki oly módon, hogy a katona gyakran harmadik, negyedik naponta kenyér nélkül marad.” A hadsereg morálját és a kereskedelmet is tönkretette a szabadságharc pénzének elértéktelenedése, amit az váltott ki, hogy Duschek Ferenc pénzügyminiszter 1849 folyamán nagy tételben nyomtatott nagy címletű Kossuth-bankókat. Utóbb még az is felmerült egyesekben, hogy talán osztrák ügynök volt, aki tudatosan szabotálta a szabadságharc ügyét. Feltehetjük a kérdést, vajon kitarthatott volna-e Görgei, ha nem teszi le a fegyvert, és bízik a kolerában és Komárom erődjében? Mivel a honvédsereg egész élelem- és lőszertartaléka az ellenség kezébe került Szeged kiürítésekor (1849. augusztus elején), ezért annyi pénz se maradt, amiből a legénység zsoldját fizethették volna. A lóállomány is megfogyatkozott, s ami még maradt, a zabhiány miatt leromlott állapotban volt. Ráadásul a Görgei rendelkezésére álló, illetve Arad környékén található lőszer talán ha egynapi ütközetre volt elegendő. Ezért ha a katonák át is vágták volna magukat Erdély vagy Komárom felé, aminek a sikere enyhén szólva is kétséges, akkor a sereg a saját ellátása érdekében a helyiektől lett volna kénytelen elvenni a szükséges élelmiszert.
Ennek hátteréhez érdemes tudni, hogy az 1846-os és 1847-es évek termése katasztrofális volt egész Európában – gondoljunk csak az ír burgonyavészre, illetve a galíciai parasztlázadásra! Ugyan 1848-ban jobbak voltak az időjárási körülmények, de a korábbi évek ínsége miatt nagy tartalékot ekkor sem lehetett felhalmozni. Egy fogságba esett honvéd 1849. februári vallomásában arra a kérdésre, hogy „Milyen módon és hogy van ellátva a hadsereg pénzzel és kenyérrel?” ezt válaszolta: „Az ember naponta 8 krajcárt kap, de ezt 10 forintos bankjegyben adják, melyet nagyon nehéz felváltani, így sok illető zsold nélkül marad, a kenyeret ellenben a helységek szolgáltatják ki oly módon, hogy a katona gyakran harmadik, negyedik naponta kenyér nélkül marad.” A hadsereg morálját és a kereskedelmet is tönkretette a szabadságharc pénzének elértéktelenedése, amit az váltott ki, hogy Duschek Ferenc pénzügyminiszter 1849 folyamán nagy tételben nyomtatott nagy címletű Kossuth-bankókat. Utóbb még az is felmerült egyesekben, hogy talán osztrák ügynök volt, aki tudatosan szabotálta a szabadságharc ügyét. Feltehetjük a kérdést, vajon kitarthatott volna-e Görgei, ha nem teszi le a fegyvert, és bízik a kolerában és Komárom erődjében? Mivel a honvédsereg egész élelem- és lőszertartaléka az ellenség kezébe került Szeged kiürítésekor (1849. augusztus elején), ezért annyi pénz se maradt, amiből a legénység zsoldját fizethették volna. A lóállomány is megfogyatkozott, s ami még maradt, a zabhiány miatt leromlott állapotban volt. Ráadásul a Görgei rendelkezésére álló, illetve Arad környékén található lőszer talán ha egynapi ütközetre volt elegendő. Ezért ha a katonák át is vágták volna magukat Erdély vagy Komárom felé, aminek a sikere enyhén szólva is kétséges, akkor a sereg a saját ellátása érdekében a helyiektől lett volna kénytelen elvenni a szükséges élelmiszert.