Szerb származású katonatiszt. A bécsi Theresianum Katonai Akadémia elvégzése után 1841-től szolgált a császári-királyi hadseregben, de 1844-ben leszerelt. 1848-ban a szerb nemzeti mozgalom egyik vezetője, a pozsonyi országgyűlésen nemzetiségi jogokat követelt a szerbeknek. 1848 májusában a karlócai nemzeti gyűlésen a szerb kormány szerepét betöltő úgynevezett főodbor (főbizottság) elnökévé választották, s ő lett a szerb fegyveres felkelés vezetője. Szeptemberben politikai tisztségéből leváltották, októberben pedig átadta a katonai főparancsnokságot Supljikaćnak. Ezt követően visszavonult, s csak 1849 áprilisában állt ismét a szerb fegyveres csapatok élére. A magyar szabadságharc bukása után alezredesi rangban lépett vissza a Habsburg császári hadseregbe, ahol 1859-ben vezérőrnaggyá léptették elő. 1863-ban rangjának megtartása nélkül kilépett a császári hadseregből. Az osztrák-magyar kiegyezés után a magyar országgyűlés képviselőjévé választották nemzetiségi programmal. 1872-ben visszavonult a közélettől és Bécsbe költözött.
